GERŐ ZSUZSA

A JÉGHEGY CSÚCSA: A BANCHIERI

Balatoni nyaralásom során gyanútlanul mentem a vörösberényi erőd templomban tartott hangversenyre, a Banchieri énekegyüttes madrigál estjére. Elámultam, varázslatos produkciót hallottam. (Hogyhogy nem tűntek fel eddig Budapesten?!) Miután a kapuban talált szórólapról megtudtam, hogy a hat fiatalember 14 éves kora óta énekel együtt, feltámadt a gyerekpszichológus szakmai kíváncsisága is: vajon serdülő gyerekek hogyan jutottak arra az elhatározásra, hogyan szánták rá magukat a közös munkára, s azóta hogyan jutottak odáig, hogy egyre-másra nemzetközi versenyek győztesei. Néhány héttel később - nem kis vívódás után - beszélgetést kértem tőlük. A találkozón Nyíregyházán Szabó Dénes tanár urat is megismerhettem. Az alábbiakban a vele készült interjú-részt adom közre, annak bizonyságául, hogy a Banchieri-együttes csak a jéghegy csúcsa.

- A Kodály Zoltán Általános Iskolában vagyunk. Ez a tagozatos általános iskola csak annyiban tér el a többi iskolától, hogy valamivel nagyobb az énekléssel töltött időtartam. Míg egy általános iskolában a mostani rendszer szerint heti kettő, esetleg másfél óra a tanrendbe beépített Órák száma, itt három és fél, esetleg négy, és az énekkart is komolyan vesszük.
Hangszert tanulnak, de nem ebben az iskolában, és az nem kötelező. A kerítésen túl van a zeneiskola. Jónak tartjuk, hogy ha növendékeink hangszert tanulnak. Az elmúlt 25 évben olyan légkört sikerült kialakítanunk az iskolában, hogy a gyerekek saját akaratukból mindent elkövetnek azért, hogy hangszeren is tanulhassanak. Ez úgy kb. 3.osztályos korukban történik meg. Van aki már hamarabb is elkezdi, de 3.osztálytól kezdve szinte mindenki tanul már hangszert is, s úgy, hogy nagyon vágyik rá. Tehát a gyerek fertőzi a szülőt, - nem véletlenül "fertőző osztály" lett az osztály neve, - hogy ez így történjen. Aztán tehetség, akarat, kitartás, szerencse, jó hangszerválasztás befolyásolja azt, hogy ki milyen hosszú ideig marad meg emellett a penzum mellett. Nyolcadikra kb. 50%-ra csökken a hangszeres tanulóknak a száma. Átlagban öten olyan komolyan veszik, hogy foglalkoznak avval, hogy ők zenei pályán tanulnak tovább.
Úgy érezzük, hogy Kodálynak az az elképzelése, hogy a zenei nevelés minden gyerek számára létfontosságú, ebben az életkorban meg különösen, itt érvényesül. Később ezt nem nagyon lehet pótolni. Sok más készség tantárggyal hasonlóan gondolkodunk. Érezzük ezt a nyelvtanulásnál is egy kicsit. A testneveléssel azonban, biztos, hogy ifjú korban kell intenzíven foglalkozni.
Ami még hozzátartozik a dologhoz, az az, hogy Kodály nem kiválogatott gyerekekre gondolt, amikor a zenetagozatos osztályokról beszélt. "Százéves terv"-ében azt gondolta, hogy minden iskola ilyen lesz Magyarországon. Hitte, hogy mindenkit meg lehet tanítani énekelni. Ezért sincs szükség a válogatásra, csak a megfelelő módszert kell hozzá használni. Bár Kodály elgondolásával teljesen egyetértünk, nekünk mégis kell egy kicsit válogatni. Létszámkeretünk mindig szűkebb ugyanis, mint amekkora a zenetagozatos osztály iránti érdeklődés. Száz jelentkezőből megpróbálunk hatvanat felvenni. Még így is bekerülnek hozzánk szép számmal "morgós" gyerekek. Több egészen fantasztikus, reménytelen esetről tudom elmondani, hogy 8 év múlva senki nem mondta volna meg róla, hogy ő morgós gyerek volt. Mindig elhatározom, hogy összehasonlítom majd a régi felvételi lapokat és a közben nyert tapasztalataimat, hogy megtudjam, hogy jól csináljuk vagy nem csináljuk jól. Mert nem szeretnék tehetségeket elveszteni. Hogy kiben mi lakik, a felvételi meghallgatáson nem mindig derül ki.*

* Utalás a Banchieri együttes egyik tagjára.

további kritikák, újságcikkek

KÖVETKEZŐ OLDAL »

Top of page

Copyright © 1998-1999.
Banchieri Singers Ltd.

 

 

A PARLANDO Zenei Folyóirat 1997. 3-4. számában megjelent teljes interjú.

Az interjú közlésével szeretnénk emlékezni GERŐ ZSUZSA gyerekpszichológusra - a beszélgetés készítőjére - aki 1999. május 11-én váratlanul elhunyt!
Emlékét kegyelettel megőrizzük!

Top of page Top of page